Spirituális paradoxonok

Az elmúlt napok eseményei, főleg amelyek Amerikában történtek, nagyon elgondolkodtattak több szinten is, de jó szokásomhoz mérten, sokkal mélyebben belemerültem abba, amit problémának látok a világban. Jó ideje foglalkoztat, hogy miért van ilyen mérték káosz és egyensúlytalanság a Földön, miért gondoljuk azt, hogy egyre veszélyesebb hely a bolygónk, és amire vissza tudom folyamatosan vezetni az az, hogy alapvetően hibásan működik a rendszerünk, emiatt egyre nagyobb a frusztráltság az emberekben, s mindezt tetézi az, hogy arra lettünk kódolva, hogy ködösen gondolkozzunk. Mindannyian keressük a békét a világban, évtizedek óta trendi ezt mondani főleg a szépségversenyek bemutatkozóiban, de vajon tudjuk-e azt, hogy ez hogy érhető el, hogy alakítható ki?

Azt kell elsősorban tisztába tennünk, hogy miért keresi az emberiség a végső igazságot?

Ennek célja egyszerű: az ember ösztönéből eredően önreflektív, hiszen ahogy a jó Isten a saját képére teremtette a világot, úgy az ember is a saját képére teremti a valóságát és mindenben Önmagát, tehát a saját perspektíváját keresi a saját megértésén, felfogásán keresztül. Amikor létrejön az egyensúlytalanság valahol, azt próbáljuk helyreállítani, s mivel az egész testünk, életünk, világunk egy rendszer lényegében, így ezen a metóduson futunk végig és logikai szinten keressük a válaszokat, megoldásokat. Csak hogy a logikai rendszerek végesek, van egy határuk, mellyel akkor találkozunk, mikor létrejön egy paradoxon, mikor egy ellentmondással szembesülünk.

Na de mi az a paradoxon és mikor jön létre pontosan?

A paradoxonok akkor jönnek létre, amikor a végső igazságot keressük és próbálunk rá egy reális magyarázatot keresni logikai összefüggéseken, gondolkodásunkon keresztül. A logikai gondolkodás korlátai hozzák létre a paradoxonokat, amikor túl szilárdan ragaszkodunk a dualitáshoz vagy a logikai formákhoz.

A logika az érzékelésekre korlátozódik, a végső igazság pedig határtalan, több részletből tevődik össze. Olyan részletekből, melyek első pillantásra ellentmondásosnak tűnnek, de mélyebb megértéssel egymást kiegészítő igazságokat rejtenek. A paradoxonok olyan tükrök, melyek különböző dimenziók és diszciplínák között léteznek: érzelmi, spirituális, pszichológiai, fizikai, stb. Ezek a tükrök akkor jelennek meg, mikor az információk küszöbét sikeresen átlépjük, s bár úgy tűnik, mintha egymással ellentétes igazságok lennének, valójában ugyanazt az igazságot tükrözik, csak több irányból, hiszen a tükör nem csak egyirányú lehet.

És mi a végső igazság?

A végső igazságot, amelyet mindannyian keresünk, nem lehet lekorlátozni egyszerű logikai összefüggésekre. A végső igazságot leginkább azokban az esetekben kezdjük el keresni, amikor elakadással szembesülünk életünkben, akár párkapcsolati téren, akár anyagilag, karrier területen, lelkileg vagy egészségügyileg. Amikor az ember tudatosítja magában valaminek a hibás működését, sérülését és gyógyítani akarja, mert természetes, hogy mindannyian gyógyulni akarunk, akkor kezdi el keresni a végső igazságot, leggyakrabban a logikára támaszkodva, mert ez az, amit egy átlagosan működő, még nem nyitott elme képes befogadni.

A logikai gondolkodás és a logikai összefüggések nem a végső igazságot jelentik, hanem annak a töredék részét. A végső igazság a teljes igazság és nem az a része a logikai összefüggéseknek, hanem FORDÍTVA. Tipikusan a minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár esete: minden logikai tényező a végső igazság része, de a végső igazság nem sorolható be egy különálló logikai tényezőként. Egyébként pont ehhez hasonló metaforákon keresztül lehet legjobban megérteni ezeket az ellentmondásosnak tűnő igazságokat.

A logikai tényezők megértése minden egyén esetében különböző szinteket ér el, hiszen mindannyiunknak mások a határai, ami a felfogást illeti. Mindannyiunk elméje más szinten működik, s csak azok képesek eljutni a végső igazságig, akik meglátják a paradoxonok mögött megbúvó logikai következtetésekből létrehozott tényállításokat és ezek között megtalálják a közös pontot, a kapcsot. Ez állítja össze egyetlen masszává a végső igazságot. A nyitott elme érti igazán, hogy mindannyian egy sajátos nézőpontból, sajátos perspektívából szemléljük a világot, a tényeket, az eseményeket, s mindannyian másképp érzékeljük a valóságot, ezért nem is lehet konzisztensen levonni egy olyan következtetést, hogy egy adott dologgal kapcsolatban csak egyetlen igazság létezik. Az igazság valójában az, hogy nem dualitásban élünk, hanem diverzitásban.

Mikor és hogyan jutunk el a végső igazsághoz?

Aki elkezdi az ellentmondásokat felfedezni, az egyre közelebb jut a végső igazsághoz, ezáltal a gyógyulás, változás, átalakulás és önmegvalósítás lehetőségéhez, hiszen a logikája teljes kapacitását elérte. Aki egyetlen igazsághoz ragaszkodik, és még nem tud ennek szorításából kilépni, az elakadásban van.

Ha itt is összehasonlítást szeretnék alkalmazni, akkor úgy tudnám leírni, hogy a hagyományos tudományok, az eddig elterjedt tényszerű állítások állnak a legtávolabb az igazságtól, míg a kvantumfizika a legközelebb, hiszen aszerint egy részecske több helyen is lehet több állapotban egyszerre, mindaddig, amíg meg nem figyeljük, például méréssel. Ez a megfigyelés változtat a rendszeren. A hagyományos tudományok pedig ok-okozatra épülnek. A hagyományos tudományok, tényszerű állítások csak egy irányból érzékelhető igazságoknak minősülnek tehát, és semmiképp sem felelnek meg önmagukban a valódi, teljes igazságnak.

Miért fontos megérteni a paradoxonokat?

Ahhoz, hogy az emberiség ne csak genetikailag, hanem tudatossági szinten is fejlődni tudjon, fontos megérteni a spirituális paradoxonokat és elfogadni, hiszen ezáltal nagyobb eséllyel alakíthatunk ki egy belső harmóniát, leredukálhatjuk a frusztrációt és békésebb lehet a szociális életünk is. Ezért mondom mindig, ne féljünk mindent megkérdőjelezni, és ne vegyünk semmit sem abszolút igazságnak, hiába hangzik el az egy neves professzor, orvos, tudós vagy bármilyen magasabb státusszal rendelkező ember szájából. Ez a hozzáállás nagyon hasonló a bálványimádáshoz, melynek jelentése röviden: bárminek vagy bárkinek a túlzott tisztelete, ami Isten helyét foglalja el az ember szívében. A bálványimádás pedig ahhoz hasonló, amikor valaki vakon követ valamit és a csorda után halad egy előre kijelölt úton... de semmiképp sem a sajátján. Tehát ha ki akarod nyitni az elméd, meg kell kérdőjelezned minden információt, amit kapsz, de el kell fogadnod és validálnod kell mindegyiket, mert egyiknek sincs kevesebb létjogosultsága, mint a másiknak.

A kulcs tehát a világbékéhez a tudatosság, az emberi elme megnyitása és a spirituális felébredés.👁✨

Szeretettel,

Imola